Perseidák – Balatoni gyermekként életem részévé vált az égbolt fürkészése. Akkoriban a fürdőszobák helyett a természetes vízben fürödtünk.
Nagyszüleink, dédszüleink fürdőköpenyt öltve menetrend szerint este nyolckor, egyfajta társasági eseményként levonultak a napzáró ceremóniára. Zsebükben ott lapult az Amo szappan, a kékítős hajöblítő. Majd a stégen megvitatták a másnapi menüt. Augusztus fülledt éjszakáin pedig csónakba pattantak, beeveztek és gyönyörködtek a Hullócsillagok özönében.
Apukám tanított meg minket, hogy halkan és csendben kívánjunk komoly, számunkra elérhetetlennek tűnő dolgokat. De sose mondjuk ki, mert akkor köddé válik, szertefoszlik. Számomra ezen égi tünemények az élet csodálatos múlandóságának szimbólumai, a lélek örökkévalóságával szemben. Felemelő élmény elveszni az Égbolt meteorzáporok koronázatlan királyában.
Csendesedj el.
Légzésed legyen egyenletes ütemű, hosszú és mély. A szívedre helyezd a fókuszt, miközben tekinteted az égbe emeled. Ami megfogalmazódik e szent térben, azt öntsd néma imádságként szavakba. Kívánságaid Magadról Önnön lényedről szóljanak.
Csodálatos napokat kívánok!
Szeretnéd az első bejegyzést is elolvasni? Itt találod: https://vaniliatango.hu/a-lelekolvaso-naploja-2026-marcius-27/