Ma van Édesapám születésnapja. Ha Apu, akkor Balatonfenyves. Az illatok elsődlegesen mindig Ő rá emlékeztetnek. Minden helynek, minden élőlénynek van egy sajátos máshoz nem hasonlítható rezgés mintája.
A feromonok olyan kémiai anyagok, amelyeket az élőlények bocsátanak ki a testükből a környezetükbe, hogy a fajtársaik viselkedését tudat alatt befolyásolják. Ezek nem a klasszikus értelemben vett illatanyagok, általában nem is érzékeljük őket tudatosan – mégis hatással vannak ránk. A növények, gombák és állatok és mi emberek is kommunikálunk e megfoghatatlan fenomén által. Amikor valamilyen számunkra kedves, pozitív érzelmet kiváltó illatot érzékelünk bekapcsol az emlékezet.
Ezernyi emlékkel. Léteznek félelmet keltő, vágyakozást serkentő, biztonságot adó; nyugtató vagy éppen örömre sarkalló aromák. Ma hosszú percekig néztem a Balatont. Kék színe, illata és hullámai kimosták belőlem az elmúlt heteket. Mezítláb álltam benne, a víz szinte jegesnek hatott. A nap ragyogott; a nádas még őszi pompájában díszelgett. Amikor kinyitottam a ház ajtaját, mesélt. A télről, a viharokról, amit átélt. Megsimítottam a falait, és megöleltem a kert fáit. Ősi védett fenyőfák. Hagytam a gyantát beleragadni a bőrömbe. Ez egy fajta szövetség évről-évre. A házban csend volt, amikor felpattantak a spaletták, a nehéz levegő kiáramlott. A pókok vidáman vonultak a fény irányába. Hirtelen minden feléledt, mint Csipkerózsika a hosszú álomból.
A hely szelleme, befogadott. Visszavárt. Gondosan szemléltem az apró teret. Figyelmesen, mint juhász a nyáját. A kert légáramlatai átmosták az eddig zárt tereket. Eggyé vált a kint és a bent. Már nem volt határ. A függönyök táncot rejtettek a széllel, a hideg falak dideregve melegedtek a fénysugarakban. A vízvezeték prüszkölt, a bojler morgott, a homok sercegett a talpam alatt. A gereblye szorgalmasan szelte a homokos talajt. A kerékpár kerekét fújó pumpa, mint mérges kígyó sziszegett. Újra jártam az ismerős utcákat, hallottam az emlékezetemben megfakult hangokat. Minden egyes lélegzettel eggyé váltam e számomra csodálatos, édeni környezettel. Meggyújtok egy úszómécsest és útjára engedem. A piciny fény emberfeletti módon küzd a hullámokkal. Apa illatát érzem, és hallom magam körül. A nap korongja a víz felett remeg. A Badacsony tanú hegyei némán őrként kéklenek, megfakult; elmúlt emberi életek felett.