Bolyhos angyalok – „Törve jó a dió, mogyoró, Terem itt az erdőn millió, Azért terem olyan sok, Hízzanak a mókusok.” Tersánszky J. Jenő
Nagyon szeretek gyönyörködni a természet apró légtornászaiban. Kiskoromtól kezdve ámulva lesem őket szeretett Fenyvesem Ősfáin. Gyermekként adtam nekik a Bolyhos Angyal nevet. Olyan ártatlannak tűntek. Azt, hogy kegyetlen fészekrabló ragadozók később tanultam meg. Családom, különösen Édesapám rajongott értük.
A mogyorót és a diót ezért sohasem szüreteltük le. Mindig azt mondta, nekik télen nagyobb szükségük van rá. Hozzátéve, sose higgyünk az örökké termő fa Misimókusi legendájában. Mert az életben mindig mindennek ára van. De ha van felesleg ne tartsuk meg, adjuk vissza a természet körforgásának.
Így nyaranta a forróságban itatom, telente etetem a Bolyhos Angyalaimat.
Mire tanítanak minket?
- A kedves szívmelengető külső gyakran megtévesztő.
- A vörös szín figyelemkeltő és lázadó.
- A kecsesség és fürgeség életmentő.
- Felülről a dolgok másképpen látszanak.
- Az ártatlansággal és szépséggel minden eladható. Mert mint tudjuk, a Mókusoknak jobb a reklámértéke.
- A folyamatos mozgás maga az élet.
- A mozdulatlanság pillanata a megfigyelés lehetősége.
- A rafináltság a túlélés alapja.
- Ne kérkedj, cselekedj!
- Az okos más kárán tanul, ám van olyan aki senkitől és semmiből. (Aki ilyen annak ne adjunk Nagybetűs jelzőt, mert megtéveszti az olvasót. Nagybetűvel akkor írhatunk, ha azt elismerjük, magasztaljuk vagy nagyrabecsüljük… )