Minden kapcsolódás elrendelt. Többnyire karmikus mintázataink jutalma vagy tanulnivalója, vagy életfeladatunk szükséges tapasztalata. Azonban valahol legbelül mindannyian arra az érzésre várunk, amikor szavak nélkül, a megfogalmazhatatlan összetartozás érzésben fürödhetünk.
Nem birtoklásra, hatalmi dominanciára. A találkozások Szövetségek, melyben az ellentétes pólusok elválaszthatatlanul összeforrnak. Egy igazgyöngy állapot.
Amikor a rengeteg koszból, mocsokból kiérik valami csoda. Az igazgyöngy a kagyló és a puhatestűek védelmi reakciójaként jön létre, amikor egy idegen test (például homokszemcse vagy parazita) jut a héj alá, és azt a kagyló gyöngyházzal (laminált rétegekkel) vonja be.
A Találkozás valódi oka egy szövetség a közös ügyünk érdekében. Ennek felismerése a lelki extázis, mely hasonlatos e gyögyházfényű csoda képződésének szakaszaihoz. Egy idegen szemcse kerül jól kialakított komfortzónánkba. Az Egónk irritációt érzékel. Lassan, éveken át gyöngyházrétegekkel katedrális épül a két lélek között. Ha megkapjuk az életünk során ezt a kegyet, ne féljünk megélni és beleolvadni.
Mert ez a megélés ezer imádságnál, meditációnál közelebb visz létlényegünkhöz és a bennünk élő Önvalóhoz.
2 Responses
Folyamatosan hozzám nagyon közeli témákról olvasok művészien megfogalmazva, az egyértelműen, vagy burkoltabban leírt érzéseket is nagyon könnyű átélnem, köszönöm Emőke!
Azért leírnàm, hogy ebben az utóbbi bejegyzésben mi volt még ami jó érzéssel töltött el túl a szokásoson túl.
Tegnap (8-a)volt a 45. házassági évfordulónk a férjemmel, és gondolkodtam h szóljak e családi körben pár szót, (ez rám marad, vagy elmarad)mivel kb egy évtizede felvállaltam h akkor is vannak gondolataim, ha az nem illik a szokásos menetrendbe, ebből következően úgy 5 éve bevezettem a kerek évfordulón, vagy esküvőn, hogy el is mondom, teljesen odaillően, nyilván.
Végül maradtunk a kettőnk közt elhangzott pár szívmelengető mondatnál, de ha ez a bejegyzés aznap szembejön, biztosan felolvastam volna, annyira kifejezi mindazt, ami mi vagyunk. Volt bőven, amit körbe kellett venni, és végül szépséges dolog, hogy annyi nehézség ellenére megvagyunk még egymásnak, akár csak ha az egészség témára gondolok, amin minden orvos elképed, de persze a kapcsolatunkban is sok munka van, büszke vagyok erre. Messziről indultunk, de erős volt a szövetségünk, és igen, mindketten a “közös gondolat édes otthonát” kerestük a másikban, talán ez segített.
Azt már ne is említsem, hogy ez a bejegyzés szerintem véletlenül ( de az nincs is, ugye?) kapta az augusztus 8- i elnevezést.
Hálás vagyok Emőkének a jó témafelvetésekért, a csodás, művészi leírásokért, a tanulságokért, azért, hogy minden írása valóságos, egyszóval engem elbűvöl reggelente.
Kedves Olvasóm!
Nagyon köszönöm, ha sikerül néhány perc nyugalmat, békét teremteni soraimmal, képeimmel ebben a kavargó világban. Piciny olvasó táborom bátorítása számomra óriási értékű támogatás és megtartó erő. Bízom benne megszolgálom a bizalmukat.
Tisztelettel:
Emőke