Másnap egy nemes öreg hölgy lebegett fel a pulpitusra. A diákok számára előkészített Óriáskagylóból ezúttal nem Vénusz kelt életre, hanem ezernyi igazgyöngy bukkant fel.
Csodálatos látvány volt, amikor táncra perdültek. A nebulóknak kört kellett alkotni, és a szívükből eredő fényszálon át, szeretet áramoltatni. Az energia egyre erősödött. Spirál galaxis formálódott. A gyöngyök ekkor felemelkedtek.
A tanárnő utasításának megfelelőlen, mindenki megfogalmazott magában egy rossz tulajdonságot, amelyet szeretne elereszteni. Mikor kimondták, a halovány csontszínű mini bolygócskákból egy Igaz felfűződött a szívfényszálukra. Maguk is meglepődtek, mennyi negatív dolgot voltak képesek felszínre hozni elméjükből a lélekiránytű által. Megérkeztek abba a jóleső kozmikus alaptörvénybe, hogy: „minden rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon”.
A szabad akarat minden élőlény veleszületett adománya. Melyet a belső megérzés, sugallat szárnyaltat, nem a külső megfelelés. Gyakorlása által épül a Híd a Teremtő és Köztünk. Mert személyes leckéink elől elfutni nem lehet.