AMIKOR ELAKAD A SZÓ – Néha lefagyunk és úgy érezzük minden szó, mint jeges víz ömlik ránk. Akkor ott állunk, dideregve. Máskor egyetlen hangsúllyal mázsás súlyokat helyeznek ránk.
Van amikor egy nézés, egy hanghordozás is a mélypontra képes juttatni minket. Olykor a hallgatással büntetnek. Némasággal vagy éppen a könnyek kárhozatával. Most, mindenki megteheti és képes is rá, hogy arctalanul másokat véleményezzen. A minősítéssel, posztokkal értelmetlen bejegyzésekkel.
Sokszor megszakad a szív.
Mert honnan tudjuk, hogy egy kiejtett mondat a másikból mit vált ki. Amikor a szó fent akad a csend méltósága metsző pengeként hasít Énünkbe. Ezen pillanatok bevésődnek. Hidegen, keményen és csöndbe zárkózva. Védekezésképpen álarcokat alakítunk ki. Melyek lényegükből fakadóan nem őszinték. Az egyetlen jó megoldás az őszinte kommunikáció Önmagunkkal és a minket körülvevő emberekkel.
Egy válasz
Emőke, nap mint nap nagyon várom a soraidat.