MINDANNYIAN VÁGYUNK… A kérdés az mire. Sokszor meg sem tudjuk fogalmazni, mi az, ami hiányzik az életünkből, mindennapjainkból. Leggyakrabban az együttérzés, feltétel nélküli elfogadás.
Folyamatosan ellenállunk, belefeszülünk a szükségszerű változásokba. Pedig a teremtés folyamatos. Minden a dinamikus terjedésről és átalakulásról szól. Minden újra és újra szüli Önnön magát. A vágy, az Elménkben gejzírként feszít. Ott dacol szüntelenül. Ilyenkor segít, ha megállunk egy pillanatra. Egy pontot nézve, pislogás mentesen. Hosszan és nyugodtan lélegezve. Mert belemerülni óceánjába a biztos pusztulás. Csak az képes a felszínen tartani, ami a lélek szintjén reális. Fejlődést hozó, motiváló. Minden este tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket:
Boldog és Elégedett vagyok a jelen életemben?
Azt a munkát végzem, melyben kiteljesedhetek?
Olyan személlyel élek, aki szeret?
Ott élek ahol jól érzem magam?
Jól ismerem Önmagam?
Képes vagyok-e elveszíteni Mindenkit és Mindent?
Felelősséget vállaltam Lényemért és Egészségemért?
Ha minden Válasz= Igen, akkor nem irreálisan, hanem normálisan élsz.