Teremtőmnek, Őseimnek a Mindenségért
Mert Vagyok, Aki Van
A fogoly szó a magyar nyelvben rendkívüli gazdagsággal bír. Egyszerre jelöli az 1987-ben az év madarává választott fácánfélét, valamint a fogságba került szabadságától megfosztott, vagy szenvedélyeinek a rabjává vált személyt.
A fogoly (perdix perdix) rendkívüli módon ragaszkodik élőhelyéhez, ahogyan mi, emberek a fizikai testünkhöz, vagyonunkhoz és szeretteinkhez. Csak tartósan kemény tél esetén kóborol, amely a legtöbb esetben élőhelyének elvesztése folytán pusztulással sújtja e rendkívül csodálatos faj egyedeit. Mi is így vagyunk ezzel emberi lényként. Csak a tartós éhezés, háború, járványok az emberiség elleni rémtettek esetén vagyunk hajlandóak kilépni a komfortzónánkból és valódi kockázatot vállalva túlélésünkért elhagyni mindent.
A Római katolikus egyház 1218 óta ünnepli Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepét és létezik ilyen elnevezésű szerzetesrend is, melynek tagjai a középkorban a muzulmánok fogságába esett emberekért imádkoztak, ma leginkább a függőségekben szenvedők gyógyulásáért teszik ezt. Minden év szeptember hónap 24-ik napján mindannyian újra és újra felriadunk, átélve örök függőségünket az élet végességétől. Az örök idő, a múlt, a jelen és a jövő kontinuuma ilyenkor megfeszül. A haláltól való félelmünkben a szeretet nélküli cselekvés, a hatalom, a vágyak és az irigység motiválnak bennünket.
Reméljük, imánk meghallgatásra talál, mert itt, a Földön mi mindannyian függők vagyunk. Az idő végességétől és az első lélegzetvételünktől, amely láthatatlan szállal köt minket a létezéshez.
- részlet Dr. Hauberl Emőke A lélekfogoly című könyvéből.
Egy válasz
Kedves Emőke!
Olvastam A lélekfogoly című könyvedet.
Nemes lélekre vall a szüleid iránti tiszteletadásnak ezen formája.
Az emberi élet végtelen megpróbáltatásairól írsz ebben a kisregényedben. A halál és az élet, az elme és a lélek csatái jelennek meg az események során. Sokszor a nehézségek szinte már elviselhetetlenné fokozódnak, de Te, gyógyítóként egyetemes együttérzéssel oldod fel ezeket.Oyan egyszerű sorokkal mint ” töretlen hit minden helyzetben” vagy „…a Teremető a tenyerén hordozza a világ valamennyi lelkét…” Tökéletes példáját adja ez a kisregény annak, hogy az ember életében titokzatos módon igazodnak egymáshoz az események. Kitűnő bizonyítéka a feltétel nélküli elfogadásnak.
Köszönet érte: Ildi