Szent Kert – Papnőként a kelta mitológiában úgy tanultam, hogy egy szent kertet féltő gonddal érdemes megtervezni. Kialakítani és ápolni. Érdemes az éghajlatnak, talajnak, de leginkább saját lelkünknek megfelelő növényeket választani. Mindegyik sajátos gyógyhatással és rezgéssel bír.
Vannak kimondott védőnövények, mindenkinek más és más. Ez elsődlegesen életfeladatunktól függ. Születési képletünk jó kiindulási alapja a választásnak. Fontos a színek és formák harmóniája. Örökzöldek és évelők egyensúlya.
A hagyomány úgy tartja a Tiszafa az Élet és Halál átjárója. A Tölgy az ősi tudás, intuíció megtestesítője. A Zsálya a női erő védője. Az Almafa az Isten Anya Égköve. A Levendula Egészségünk Őrzője. A Citromfű és Borsmenta a gonosz szellemek, rovarok távoltartója. A Platán maga a Lélek.
Az Emberi mivoltunk szimbóluma. A kertet láthatatlan szellemi lények, tündérek, manók, fák szellemei és a gombák óriás fonal hálózatai vigyázzák. Belépni csak az arra jogosultaknak szabad.
A szentség egyszerre jelenti a család védelmét, a föld tiszteletét. A bőség a túlélést. A kert élni és szeretni tanít. A modern életben, egyetlen cserépben felnevelt csoda képes megváltoztatni egy emberi lény jellemét és sorsát.