A Boldogság kis kék madara – Csütörtökön a Mindenható kegyelme megajándékozott egy nem remélt, feledhetetlenül őszinte öleléssel. Az íróasztalomon figyelő Kis Kékség szíve abban a pillanatban verni kezdett. Tisztán hallottam és láttam, amint a parányi szobor Balázs irányába fordult.
Eggyé vált a végtelen tiszta, folyamatosan kérdező tekintetével. Jómagam a Down kórosokra jellemző kortalan arcot fürkésztem. Harminckét év küzdelmét édesanyja megtörtségében. A harcot, melyben-e buborék állapotban eggyé vált két csodálatos lélek. Önzetlenség, áldozat és áldás töltötte meg a szobát. Indiában egy ilyen gyermeket csodának, kegyelemnek Isten áldásának tartanak. Nálunk szégyenfolt, teher. Ellátó rendszer hiányában családban megoldandó feladat.
A szobrocska halkan kérlelt, vigyél oda hozzá, mert Ő mindig hozzám imádkozik búgta. Átadtam. Erre a találkozásra örökké emlékezni fogok. Meghatottság eksztázisának neveztem. A Kékség újfent elvégezte a nemes feladatát.
A boldogság kék madara jelkép Maurice Maeterlinck belga író és költő 1908-ban bemutatott A kék madár (L’Oiseau bleu) című híres tündérjátékából és színpadi drámájából ered. A történet két szegény favágógyerekről szól, akik egy tündér megbízásából elindulnak megkeresni a kék madarat egy beteg kislány gyógyulása érdekében. Bejárják az Emlékezés országát, az Éjszaka palotáját, az erdőt és a Jövendőt. Az útjuk során befogott madarak vagy elpusztulnak, vagy megváltoztatják a színüket.
A mese végén a gyerekek rájönnek, hogy a boldogság Kék Madarát nem kell messze keresni, mert az otthon van a legegyszerűbb dolgokban, a szeretetben, a természetben és a másoknak nyújtott jóságban.