AZ ANYAGCSERE LÉLEK ÉS ÉLETTANA – Testünk minden anyagát a földi élethez az anyaföltől kaptuk kölcsön. A kölcsön-bérlet konstrukció alapja a földi élet anyaghoz rendeltsége.
Nincsen élet anyag nélkül és az élet az anyaggal való kölcsönhatásai során élet-jelenségeket produkál. Ez a növekedés, szaporodás, burjánzás, és a munkavégzés. Az élet ebben a 3 tér +1 idő dimenzióban megnyilvánul a létezés, a működés és az anyagon- anyagban végzett mozgásban, annak átalakításában. Tehát az élet az anyagtól függ. A függőség nem cáfolható, a módja, minősége azonban megválasztható.
Az anyagnak sokféle dimenziója, tulajdonsága észlelhető számunkra; van tömege, térfogata, hőmérséklete, kémiai összetétele és biológiai hatása, szerepe – azaz információ hordozó képessége is.
Az anyagból a Fény energiája (Világosság, Foton, Szeretet – amelynek nincs ellentétje, nem keletkezik és nem múlik el, azaz örök – végtelen) a Teremtő szabályai (információ – megfoghatatlan, megmérhetetlen alkotás, jelentés- és cél-TUDATOSSÁG) szerint rendeződve működik és létezik, azaz ÉL. Az anyag képes a fényt az időben és térben megkötni – ez az energia-hordozó tulajdonság, amely kémiai kötésekben, rezgésben, hőben érzékelhető, használható számunkra és minden élő és mozgó teremtmény számára.
Vannak tehát olyan anyagok, amelyek testünk alkotói, és vannak olyan anyagok, amelyek testi működésünk energiahordozói. Vannak továbbá olyan anyagok amelyek “csak” hatással vannak ránk és vannak olyan földi anyagok, amelyek közegként viselkednek, de természetesen ezek is gyakorolnak hatást, vagy közvetítenek információt. Vannak kedvező anyagok és vannak károsak. Vannak híg és vannak nagy koncentrációjú anyagok. Vannak komplex szerves anyagok, egyszerű szerves anyagok és szervetlen ásványi anyagok.
A levegő, a víz, a föld mind, mind anyag. A Teremtő szabályai és az életető Fény segítségével ez a három anyagi minőség egyre komplexebb, egyre összetettebb harmóniát, azaz létezési szintet hoz létre. A növényi élet ásványok, a szén-dioxid, a víz és a Napsugárzás segítségével szerves anyagokat állít elő maga és a vele harmóniában lévő környezet számára – azaz épít – ez a szerves anyag teszi lehetővé a növényekkel harmóniában élő állatok, gombák létezését, akik viszont lebontanak.
Miközben mi élünk épülünk, növünk és lebontunk egy pár csodálatos melléktermék keletkezik, ez pedig a gondolat, a szeretet, a boldogság – azaz a teremtő harmónia megÉLÉSE. Amikor nem tudjuk, vagy akarjuk a teremtés szabályait betartani, az kellemetlenséget, zavart, ellenállást, fájdalmat, stresszt okoz. Mindezt azért, hogy változtassunk azon, hogyan használjuk fel az éltető anyagokat, milyen változást idézünk elő saját és környezetünk anyagában.
A harmónia megteremtéséhez láthatóan az építő és a lebontó folyamatok egyensúlya biztosítja a fenntarthatóságát. Azonban a munkamegosztás ennél is összetettebb. A teremtés tökéletességébe vetett ősbizalom olyan élőlények közösségét alakította ki, amelyek egyedei, családjai és csoportjai egészen speciális feladatok ellátásában jeleskedik. Ezért mindenki, az életközösségek minden részvevője azt teszi, amihez a legjobban ért, abban a legnagyobb a gyakorlata, és a felelőssége is, hiszen munkájának, hatékonyságára nemcsak a saját, vagy családtagjai, hanem tágabb környezete is teljesen ráutalt, rábízta magát. Ez is egyfajta függőségi viszony. Azonban az ilyen típusú függőségek kialakulása tette lehetővé, hogy én most egy gép előtt ülve, vagy nektek mesélve elmondhatom mindezeket (is). Az is jelentőség-teljes, hogy minél nagyobb a gyakorlatunk valamiben és minél nagyobb a felelősségünk, annál jobban kiélesedik a működés, az idő dimenziója kiesik, a fókusz összpontosít, a test készségesen kiszolgálja még a legnehezebb feladatokat is, és egy boldog, önfeledt állapotba kerülünk – Csíkszentmihályi ezt Flow-nak nevezi. Ez azonban a pillanat tényleges megélésének ÉL-ménye. A méhecskék és a virágok, és a hangyák és a kalászok, mind ebben az állapotban vannak. sőt a bélflóránk mikroszkópikus lakói is, még akkor is, amikor ez nekünk nem tetszik. Hiszen ők legjobb tudásuk szerint teszik a dolgukat, nincs más választásuk, mint a természeti törvények szerinti működés, az abszolút tudás. Ők feladták GAIA-ért a szabad akaratot, és csak azt teszik ami fenntartja az életet, ha túlszaporodnak, akkor el kell tűnniük, ha túl sokat vesznek el, ahhoz képest, mennyire lenne szükségük, akkor később lesznek kevesebben. A természet törvényeinek nem tudása senkit és semmit sem mentesít a következmények viselése alól. Ez a megszűnéssel fenyegető fájdalom a természet legnagyobb tanítója, ösztökélője is egyben. Hiszen muszáj máshogy létezni, anyagot cserélni, ha az eddigi gyakorlat szenvedést okoz.
Sokszor kételkedem az emberi józan-észben. Ha valaki élete során sok cukrot evett és inzulinrezisztens lett, vagy horribile dictu – cukorbajos, akkor miért gondolja, hogy egy szelet tortával kedveskedik magának?
Nem baj, a természeti törvények szerint, példáját és génjeit, hosszú távon nem fogja továbbadni, ez a tulajdonság is kiveszik, mivel nem a harmóniát szolgálja. Hasonlóan az egynemű házasságokhoz és a szüzességi fogadalmakhoz.
Nem értem, miért kell ilyen pofon-egyszerű dolgot ilyen sokszor, és sokféle kontextusban megfogalmazni, miért nem vesszük magunkat észre? (Mit egyek, hogy, fogyjak?, mit egyek, hogy ne legyen hasmenésem? mit egyek, ha nem vagyok éhes? ::: SEMMIT!)
A függőségeknek van pejoratív tartalma is a mindennapi nyelvben. Ha valamilyen anyagot nem mi használunk az élet rendje szerint, hanem az az anyag lesz a testünk használója, elhasználója. A bőség, a felesleg soha nem volt és nem is lesz része a harmóniának. mindkettő az optimálistól való eltérés jele. A túl sok felesleges, a túl kevés pedig elég-telen. Minkét szélsőség elviselhetetlen. A fogyasztói táradalom a természet bölcs takarékosságát, hatékonyságát és kölcsönösségét használja ki. Mivel a bőség túl-zabáláshoz, -szaporodáshoz, és -szennyezéshez vezet, ami aztán magát az életet fogja korlátozni. A növények túlzott asszimilációja, túl sok oxigénhez és túl kevés co2- miatt a Hógolyó Föld kialakulásához vezetett. A túl sok birka és a kevés farkas a legelők elsivatagosodásához vezetett. STB. Viszont a bőség ellen nem kell az egyensúlyban védekezni, sőt, a teljes egyensúly az élet mozgásában rákényszeríti az élőket a maximális áldozat: maximális áldás, máshogy fogalmazva a maximális erőbefektetés, maximális tudás felhasználásával, maximális áldással, a tökéletes FLOW-val jelenLÉTtel honorált. (mert a mozdulatlanság, a halál egyensúlyához nem kell semmit tenni, az a mozdulatlanság maga)
Amikor kevesebbet kell tennem (áldoznom – tudás, erő és fókusz) ugyan azért az áldásért (kellemes érzet) akkor elvesztem a nem használt KÉPességeimet. ez a természeti egyensúly kompenzációs törvénye.
Az is képesség, hogy kibírom a nehézséget. Ez közvetlenül az élni akarás a megÉLÉS fontosságának áldozata.
A böjt nehézségbe ütközik, bár minden ősünk harsányan kiröhögne ezért a kijelentését, mert nekik egy lakoma összeállítása ütközött nehézségekbe. ha nem volt nekik nehéz, akkor már nem lehettek az őseim, mert a túlhasználat könyörtelenül kiszelektálódott.
Félő, hogy mi fogunk kiszelektálódni, ha nem vesszük észre, hogy krónikus betegségeket “kinevelő” életmódunk és étrendünk sérti a természeti törvényeket, és ahelyett, hogy kellemetlen tüneteink tanulságát levonva változtatnánk a jól ismert mértéktartó, kiegyensúlyozott, szezonális és vegyes étrend, a rendszeres mozgás és pihenéssel kiegyensúlyozott életmód irányába, hanem pénzért vásárolunk magunknak mások által ígért megváltást a földi szenvedésektől.
Minden nap meg kell izzadni (áldozat abban, amiben nagy gyakorlatunk van, felelősek vagyunk érte és magunkon kívül a közösségünket és környezetünket ÉLTETI), és meg kell éhezni, azaz meg kell érezni azt a kellemetlenséget, amivel arányosan ki”sajátíthatunk” anyagot a természetből, elfogyaszthatjuk, megemészthetjük – és visszaadhatjuk hálásan (nem szorulva vagy éppen hasmenősen, felfújódva).
Újra tanuljuk meg értékelni az élet, a megélés csodáját és legyünk alkalmasak felmérni, milyen szerepünk van az ÉLET egyensúlyában, legyünk jók valamiben, ami nekünk és a környezetünk életközösségének áldás, gyakoroljuk ezt a harmóniát keltő és fenntartó tevékenységet, és legyünk hálásak az áldásért amit ennek eredményeként a Teremtő nyújtani fog nekünk.
Mindenki tudja, hogy három nap kemény munka és nélkülözés után az egyszerű (gluténes) kenyér milyen isteni, boldogság és ÉLET ízű!
Ne fosszuk meg magunkat ezekről az ÉLményektől!